Egy nemzetközileg elismert biológia professzor asszony volt eddig a legmagasabb rangú politikus, akit háborús bűnök miatt elítéltek Hágában a délszláv háborúk miatt. Biljana Plavšić két évig volt a Republika Srpska elnöke, hat évet ült.
Biljana Plavsic
A délszláv háború alakjait bemutató sorozatunkban ezúttal egy olyan nőt mutatunk be, aki a tudományos életet hagyta el azért, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) elnöke legyen. A háborús szerepvállalásáért jogerősen elítélték Hágában.
Biljana Plavšić 1930 júliusában született a mai Bosznia-Hercegovina területén található Tuzlában. Politikai karrierje előtt nemzetközi tekintélyt szerzett magának, mint biológus: a szarajevói egyetemen kapott egyetemi tanári titulust, de két évig kutatott a New York-i Cronwell Egyetemen is. Később elektron mikroszkópokra szakosodott Londonban, majd növényi virológiát kutatott Prágában és Olaszországban. A legmagasabb szinteken jegyzett kutató volt, aki több mint száz tudományos cikket publikált ismert folyóiratokban. A Szarajevói Egyetem 2009-ben, szabadulása másnapján megfosztotta tudományos fokozatától.
Plavsic Karadziccsal és Mladiccsal
Plavšić a kezdetektől tagja volt a többpártrendszer bevezetésekor megalakult Szerb Demokrata Pártnak (Srpska Demokratska Stranka, SDS), amelynek Radovan Karadžić volt az alapítója és elnöke. Biljana Plavšić a párt színeiben az első nő volt, aki tagja lehetett a Bosznia és Hercegovina Szocialista Köztársaság elnökségének (1990-től 1992-ig). Ezt követően a Republika Srpska egyik elnöke, majd alelnöke lett, emellett pedig a boszniai szerb erők vezetésére kijelölt testületnek is tagja volt.
A meggyőződéses szerb nacionalista politikusnő a háború alatt többek között egy fotó miatt vált hírhedté: ezen egy muzulmán ember holttestén átlépve adott csókot a háborús gerillavezérnek, Željko Ražnatovićnak (ismertebb nevén Arkan). Egy másik alkalommal pedig azt nyilatkozta, hogy a nem szerbekkel szembeni etnikai tisztogatás egy – mint fogalmazott – “természetes jelenség”. Szintén nagy visszhangot váltott ki 1993-as mondata, amely szerint a boszniai szerbek etnikailag és fajilag feljebb állnak a boszniai muzulmánoknál.
Biljana Plavšić radikalizmusát jól mutatja, hogy nem volt hajlandó kezet fogni Slobodan Miloševićcsel, mivel még a háború kezdeti időszakában tárgyalt a Vance Owen diplomata által kidolgozott, a békés rendezést szolgáló tervről – amely Plavšić szerint árulás volt a szerb néppel szemben. Sőt, még a szerb radikálisan nacionalista Vojislav Šešelj is azt nyilatkozta róla, hogy a háború alatt olyan szélsőséges álláspontot foglalt el, ami még neki is sok volt.
Biljana Plavsic Hágában
A daytoni békeegyezmény aláírása után Radovan Karadžićnak távoznia kellett a boszniai közéletből, a Republika Srpska elnöki tisztségére pedig Biljana Plavšićot választották meg, két évre (1996 és 1998 között). Bár nyugati nyomásra ebben az időszakban jelentősen visszavett radikalizmusából, elvesztette az 1998-as választást. Ezt követően az ENSZ a Jugoszláviai (politikai) Bűncselekményeket Vizsgáló Bírósága eljárást indított ellene. A tárgyalást a Hágai Nemzetközi Bíróság folytatta le. 2003-ban hoztak ítéletet: emberiség elleni bűntettek miatt jogerősen 11 év börtönbüntetésre ítélte.
Ezt saját kérésére Svédországban töltötte le. Hat évvel később, 2009. október 27-én büntetése kétharmadának letöltése után, jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra bocsátották. Belgrádban és a Republika Srpskában is tárt karokkal fogadták.
További írások a délszláv háború alakjairól:
Az ember, aki lángba borította Jugoszláviát – Milošević
Aki nyolcezer embert gyilkoltatott meg – Ratko Mladić
13 évig az egész világ őt kereste, nyugodtan praktizált – Radovan Karadžić
Ki volt a rettegett háborús vezér, Arkan?

A délszláv háború alakjait bemutató sorozatunkban ezúttal egy olyan nőt mutatunk be, aki a tudományos életet hagyta el azért, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) elnöke legyen. A háborús szerepvállalásáért jogerősen elítélték Hágában.
Biljana Plavšić 1930 júliusában született a mai Bosznia-Hercegovina területén található Tuzlában. Politikai karrierje előtt nemzetközi tekintélyt szerzett magának, mint biológus: a szarajevói egyetemen kapott egyetemi tanári titulust, de két évig kutatott a New York-i Cronwell Egyetemen is. Később elektron mikroszkópokra szakosodott Londonban, majd növényi virológiát kutatott Prágában és Olaszországban. A legmagasabb szinteken jegyzett kutató volt, aki több mint száz tudományos cikket publikált ismert folyóiratokban. A Szarajevói Egyetem 2009-ben, szabadulása másnapján megfosztotta tudományos fokozatától.

Plavšić a kezdetektől tagja volt a többpártrendszer bevezetésekor megalakult Szerb Demokrata Pártnak (Srpska Demokratska Stranka, SDS), amelynek Radovan Karadžić volt az alapítója és elnöke. Biljana Plavšić a párt színeiben az első nő volt, aki tagja lehetett a Bosznia és Hercegovina Szocialista Köztársaság elnökségének (1990-től 1992-ig). Ezt követően a Republika Srpska egyik elnöke, majd alelnöke lett, emellett pedig a boszniai szerb erők vezetésére kijelölt testületnek is tagja volt.
A meggyőződéses szerb nacionalista politikusnő a háború alatt többek között egy fotó miatt vált hírhedté: ezen egy muzulmán ember holttestén átlépve adott csókot a háborús gerillavezérnek, Željko Ražnatovićnak (ismertebb nevén Arkan). Egy másik alkalommal pedig azt nyilatkozta, hogy a nem szerbekkel szembeni etnikai tisztogatás egy – mint fogalmazott – “természetes jelenség”. Szintén nagy visszhangot váltott ki 1993-as mondata, amely szerint a boszniai szerbek etnikailag és fajilag feljebb állnak a boszniai muzulmánoknál.
Biljana Plavšić radikalizmusát jól mutatja, hogy nem volt hajlandó kezet fogni Slobodan Miloševićcsel, mivel még a háború kezdeti időszakában tárgyalt a Vance Owen diplomata által kidolgozott, a békés rendezést szolgáló tervről – amely Plavšić szerint árulás volt a szerb néppel szemben. Sőt, még a szerb radikálisan nacionalista Vojislav Šešelj is azt nyilatkozta róla, hogy a háború alatt olyan szélsőséges álláspontot foglalt el, ami még neki is sok volt.

A daytoni békeegyezmény aláírása után Radovan Karadžićnak távoznia kellett a boszniai közéletből, a Republika Srpska elnöki tisztségére pedig Biljana Plavšićot választották meg, két évre (1996 és 1998 között). Bár nyugati nyomásra ebben az időszakban jelentősen visszavett radikalizmusából, elvesztette az 1998-as választást. Ezt követően az ENSZ a Jugoszláviai (politikai) Bűncselekményeket Vizsgáló Bírósága eljárást indított ellene. A tárgyalást a Hágai Nemzetközi Bíróság folytatta le. 2003-ban hoztak ítéletet: emberiség elleni bűntettek miatt jogerősen 11 év börtönbüntetésre ítélte.
Ezt saját kérésére Svédországban töltötte le. Hat évvel később, 2009. október 27-én büntetése kétharmadának letöltése után, jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra bocsátották. Belgrádban és a Republika Srpskában is tárt karokkal fogadták.
További írások a délszláv háború alakjairól:
Az ember, aki lángba borította Jugoszláviát – Milošević
Aki nyolcezer embert gyilkoltatott meg – Ratko Mladić
13 évig az egész világ őt kereste, nyugodtan praktizált – Radovan Karadžić
Ki volt a rettegett háborús vezér, Arkan?